Nagyon nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy mennyi kalóriára van szüksége egy gyereknek. Ez még az azonos korú gyerekek esetében is így van, hiszen rengeteg dolog befolyásolja a növekedéshez és energiaszükséglethez elegendő kalória mennyiségét. Ha aggódunk, akkor érdemes megnézni a nemének megfelelő növekedési görbét, ahol jól látszik, hogy elmarad-e a súlya, magassága az ő életkorában elvárhatótól. Az, hogy egy gyereknek mennyi ételre van szüksége egy összetett szabályozási folyamat eredményeként dől el, amelynek egy része az agy, a másik része pedig a bélrendszer által szabályozott.
Alapesetben az étvágyat szabályozza a naponta felhasznált kalóriamennyiség, illetve az, hogy az adott napon mennyi tápanyaghoz jutottunk hozzá. Ha valami miatt nem ettünk eleget, azt később kompenzálni fogja a szervezetünk több kalória elfogyasztásával.
Nagyon fontos kiemelni, hogy az éhségérzet szabályozása hihetetlenül bonyolult folyamat, ami az agy és a bélrendszer mellett hormonális hatások által is szabályozott. A finomhangolása a veleszületett tényezőkön kívül tanulás eredménye, így van lehetőség a javítására. Sajnos el tud hangolódni, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet meggyógyítani.
Felnőttként általában körülbelül ugyanabban az időpontban eszünk hasonló jellegű ételeket, nagyon hasonló mennyiségben. Ezt gyerekkorunkban tanuljuk meg. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy mennyire vagyunk tudatában az éhség belső jelzéseinek, illetve milyen mértékben reagálunk az ételek látványára. Ezek veleszületett jellemzők, de tanulással alakíthatók. Néhány gyerek és felnőtt nem érzékeli a telítettséget, többet eszik, mint amennyire szüksége van. Mások pont ennek ellentétét teszik: nem igazán érzik, hogy éhesek-e vagy sem. Ők nagyon könnyen „nem esznek”, akár mert olyan ételt adunk nekik, amit nem kedvelnek, akár egyszerűen csak úgy érzik, nincs kedvük enni. Ugyanígy, az is különböző, hogy mennyire vagyunk válaszkészek az ételekre. Vannak, akik, ha ételt látnak, szinte kényszert éreznek az evésre, míg másokat egyálétalán nem befolyásol az étel látványa, akár éhesek, akár nem.
Megtanulni éhesnek lenni
Hagyni egy gyereket éhezni ugyanakkor nem fogja azt eredményezni, hogy megegyenek olyan ételeket, amelyeket nem szeretnek, mint arról más sokszor írtam én is. Úgy tudjuk „megtanulni”, hogy mikorra éhezzünk meg, ha van egy evési rutinunk. Ha általában 7-kor reggelizünk, akkor a szervezetünk megtanulja, hogy 7-re legyen éhes. Egy rossz étvágyú gyerek esetében a gyakori, rövid étkezések a célravezetők, mert így könnyebben visz be több kalóriát. Ugyanígy, megtanuljuk, hogy bizonyos ételek mennyire kalóriadúsak. Ebben a tanulási folyamatban csecsemőkortól kezdve fokozatosan sajátítjuk el a tudást, hogy a nap folyamán milyen időközönként, mennyi kalóriát vigyünk be. Ebben a csecsemők általában jók, ők „tudják”, mennyi anyatejre van szükségük. Később jobban befolyásolja a gyerekeket és a felnőtteket a környezetük, illetve szociális ingerek.
Fontos tényező ebben, hogy az ARFID-os gyerekek korlátozott étrendjük következtében időről-időre elvesztik az étvágyukat azok iránt az ételek iránt, amiket elfogyasztanak. Ez sajnos egy ördögi kör. Csak a biztonságos ételeket eszik meg, de egy idő után megunják őket, rájuk sem bírnak nézni többé. Ez mindannyiunkkal megtörténik, de egy átlagos ember esetében ez szinte fel sem tűnik, mert elég változatos az étrendje. Ugyanakkor egy ARFID-os gyerek esetében, aki csak kevés féle ételt fogad el, extrém kihívást jelenthet. Megnyugtató tapasztalat azonban, hogy az esetek túlnyomó többségében amikor egy étel kihullik, akkor felbukkan egy másik. És tudom, hihetetlen, de nem igazán láttunk olyan gyereket, aki a csipszet azért ejtette volna az étrendjéből, mert megunta😊
Egy másik, ARFID-os gyerekekre jellemző dolog az elfogyasztott ételek mennyisége. Ha nagyon keveset eszünk, a szervezetünk túlélő üzemmódba kapcsol, és egy idő után az éhségérzet „kikapcsol”. Ha sokáig éhezünk, a szervezetünk, annak érdekében, hogy ne szenvedjünk, „letekeri” ezt az érzést, nem fogjuk annyira éhesnek érezni magunkat. Ez szintén ördögi kört hoz létre, amit nagyon nehéz megszakítani, mert az éhség jelzései csak lassan, szívós munkával hozhatók vissza.
A társas befolyás is máshogy működik ARFID-os gyerekek esetében, ők hajlamosak nem reagálni azokra az ingerekre, amikre a többiek igen. Nem esznek többet, ha körülöttük mindenki más eszik, nem esznek többet, mint amennyi szükséges.
Mi csökkentheti az étvágyat?
Ha egy gyerek táplálékkiegészítőt kap, akkor nyilvánvalóan kevésbé lesz éhes, így minden esetben érdemes megfontolni ezek elkezdését. Ugyanakkor, ha egy gyerek nem gyarapodik, és kórosan sovány, nem kerülhető el valamilyen kiegészítő adása átmenetileg. Hasonlóan a sok tejet, vagy tejalapú pudingot, italt fogyaszt, az szintén étvágycsökkentő hatású, hiszen ezek általában magas kalóriatartalmúak.
A betegségek szintén étvágycsökkentő hatásúak, ezt mindannyian tudjuk. Emellett a székrekedés is csökkenti az étvágyat, hiszen hatással van az emésztőrendszerre. A székrekedés hatására lelassul az emésztés, minek hatására a belek olyan jeleket küldenek az agynak, amelyek csökkentik az étvágyat. Emiatt nagyon fontos, hogy a gyermeknek rendszeresen legyen bélmozgása. A vashiány szintén egy fontos tényező az étvágytalanság kialakulásában. A vashiányos gyerekek fáradékonyak, sápadtak, fekete karikákkal a szemük alatt, és ami a legnehezebb, a vashiány tovább csökkenti az étvágyukat, ördögi körhöz vezetve.
A stressz szintén étvágycsökkentő hatású. Pontosan ezért fontos az étkezéseket a lehető legstresszmentesebben tartani, mert az akut stressz egy ARFID-os gyerek esetében csak még kevesebb evést fog eredményezni. A hosszútávú stressz szintén rossz hatással van az evésre, tehát ha egy gyerek nem érzi jól magát pl. az óvodában, iskolában, vagy nagy változás zajlik éppen az életében (válás, betegség, iskolakezdés, költözés), az mind befolyásolni fogja az evését. ARFID-osok esetében az eleve magas szorongásszint miatt kisebb változások is nagy visszaeséshez vezethetnek az evésben. Akár az iskolai rutin megváltozása, vagy az iskolai ebédlőben való evés is nagy hatással lehet rájuk.
Az éhség jelei
Sokszor felnőttként is nehéz beazonosítani az éhség finomabb jelzéseit. Az, amikor marja a gyomrunkat az éhség, már egy késői jelzés. Olyankor már túl éhesek vagyunk. Gyerekek esetében az éhség sokszor nem is tudatosul. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, meg kell tanulniuk, hogy milyen jelekre figyeljenek.
Az éhség sokféle köntösben jelentkezhet:
- Irritabilitás, rosszkedv
- Döntésképtelenség (akár azzal kapcsolatban, hogy mit együnk)
- Fejfájás
- Szétszórtság, koncentrálási nehézségek
- Ha eszünkbe jut az evés, vagy egy étel
- Fáradtság, kimerültség érzése
- Émelygés
Mit tehetünk?
Csökkentsük a stresszt!
A legfontosabb, hogy a lehető legkevésbé legyenek stresszesek az étkezések. Ne erőltessünk semmit, ne próbáljuk meggyőzni, hogy spontán kóstoljon meg dolgokat, mert az nagyon megemeli a szorongásszintjét, ami viszont étvágytalanságot okoz.
Étkezési rutin kialakítása
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos egy étkezési rutin kialakítása és az ahhoz való ragaszkodás. A rutin kialakításában fontos szempont, hogy ARFID-osok esetében inkább a napi 6-szori étkezés ajánlott, kisebb mennyiségekkel, mert ez kevésbé stresszes a számukra. Ha van egy étkezési ütemtervünk, az segít nekünk és a gyerekünknek is abban, hogy rendszeres időközönként „becsekkoljon” a saját testével és lelkével, tudatosan odafigyeljen a belső jelzéseire, és megtanulja eldönteni, hogy éhes-e. Ez könnyűnek hangzik, de egyáltalán nem az. Nagyon hasznos ezt megtanulnia gyerekként, mert felnőttkorában is óriási előnyt fog jelenteni, ha erre képes. Ha elérkezik a következő étkezés ideje, megtaníthatjuk neki, hogy álljon meg egy pillanatra, és együtt vegyük végig az éhség jeleit. Fáradt-e, ingerlékenynek tűnik-e, érez-e valamit a gyomra tájékán.
Gyerekeknél nagyon hatékony tud lenni játékos formában, ha lefektetjük, és megkérjük, képzelje el, hogy egy szkenner megy végig a fejétől a lábujjaiig, miközben a kezünkkel imitáljuk a szkenner mozgását. Közben kérjük meg, hogy mesélje el, mit érez az adott területen a testében. A gyomor fölött érdemes hosszabban időzni, vagy visszatérni a végén, mivel ezzel ráirányíthatjuk a figyelmét erre a testrészre, ezzel segítve az éhség érzetének tudatosítását.
Listák
Biztonságos ételek és könnyen elérhető, elkészíthető ételek listájának elkészítése, jól látható helyen tartása. Megkönnyíti a választás, döntés folyamatát, ezáltal csökkenti a stresszt a gyerekben és a szülőkben is. Mint említettem, ha éhesek vagyunk, nehezebben hozunk döntéseket, és pont ebben segít egy ilyen egyszerű lista kéznél tartása. Nem kell gondolkodnunk, csak csinálni.
Elérhetőség
Mindig legyen otthon a biztonságos ételeiből. Nem baj, ha mindig ugyanazt eszi, sokkal fontosabb, hogy egyen.
Vitaminok
Amennyiben aggódunk a gyerekünk egészsége miatt, keressünk olyan vitaminkészítményt, amit elfogad, és ezt adjuk neki napi szinten. Szülőként megnyugtató, ha tudjuk, hogy legalább ilyen formában hozzájut a szükséges tápanyagokhoz, és ha mi nyugodtabbak vagyunk, az rá is jó hatással van.
Figyeljünk oda a testünkre
És ezt tanítsuk meg a gyerekeinknek is. Emlékeztessük, hogy az éhség nem csak a gyomorkorgás, vagy a gyomrot mardosó fájdalom. Figyeljünk oda az apróbb, finomabb jelekre is!
Ha mindezt megpróbáljuk átültetni a gyakorlatba, akkor a gyerek szervezete lassan megtanulja, hogyan azonosítsa az éhség különféle jelzéseit. A rendszeresebb étkezés következtében nagyobb mennyiségű ételhez fog hozzájutni, ami hozzájárul az éhség érzetének visszatéréséhez. Ez sok esetben hosszú, kitartást igénylő folyamat, nem egyik napról a másikra történik meg a várva várt változás. De minden esetben lehet javítani a gyerek evési szokásain. Érdemes valamilyen formában naplót vezetni az eredményekről, mert ez segít számunkra számon tartani a kisebb sikereket, változásokat, amik elsikkadhatnak a mindennapok rohanásában, ha nincsenek dokumentálva.
Comments