A kezelés a legtöbb esetben pszichológiai kivizsgálással, illetve ezzel párhuzamosan gyakran szomatikus orvosi vizsgálatokkal kezdődik. Ez azért fontos, mert a háttérben különféle testi betegségek is meghúzódhatnak, pl. reflux betegség, ételallergiák, vagy érzékenységek, emésztési problémák, amelyek a betegség kialakulásában és fenntartásában is fontos szerepet játszhatnak. Ezek azonosítása, kezelése kiemelten fontos a beteg és családja életminőségének javításában, illetve a kontroll érzésének visszaadásában, amennyire ez lehetséges.  

A terápia sok esetben több szakember együttműködését igényli az orvostól, a pszichológuson, pszichiáteren át a dietetikusig, viselkedésterapeutáig. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a komplex, egyéni különbségeket figyelembe vevő terápia sikeres lehet. Az ARFID esetében azonban mindig kérdés, mit tekintünk sikeres terápiának, hiszen nagyon nem mindegy, honnan indul a kezelés. Egy olyan gyermek esetében, aki kizárólag egy fajta pudingot hajlandó elfogyasztani a kezelés kezdetekor, azt is sikerként könyvelhetjük el, ha az elfogadott ételek száma akár csak egy-kettővel nő. Ha a testsúly nagyon alacsony, akkor a kezelésnek mindenképpen annak növelését kell fókuszba állítani az elején. Ugyanígy, ha a testsúly is rendben van, és nem áll fenn tápanyaghiány, de a család, a szülők nagyon nagy tehernek érzik a gyermek táplálását, szintén máshol lesz a terápia fókusza. 

A kezelés megvalósulhat egyéni- és/vagy családterápiás formában is, emellett az evészavaros gyermekek szüleinek tartott pszichoedukációs és támogató szülőcsoportok is nagyon hatékonynak bizonyulnak. 

A kezelési lehetőségek között fontos szerepet játszhat a viselkedésterápia, pl. a szisztematikus deszenzitizálás, melynek során a páciens különböző ételekkel ismerkedik meg játékos formában, nem az evés köré szerveződően, vagy az operáns kondicionálás, ahol az új ételek megkóstolásáért verbális vagy tárgyi jutalmat kap. Az eddigi eredmények mindazonáltal ellentmondásosak, nem tudjuk biztosan, mely módszer a leghatékonyabb. Érdekes momentum, hogy sok esetben azok a gyerekek, akiket korábban a szüleik próbáltak rákényszeríteni új ételek elfogyasztására, inkább az egyéni terápiát választották a családterápia helyett, ha választani lehetett.